A nosztalgia jegyében

Olvasgatom a blogokat és eszembe jut, én hogyan kezdtem horgolni. 10-12 éves lehettem, mikor először horgolótűt fogtam a kezembe. Akkoriban divatosak voltak a műrafiából horgolt táskák, szatyrok, naná, hogy nekem is kellett egy. Emlékszem sokszor majdnem vizet fakasztottam a tűből, de a végén csak elkészült a hőn óhajtott táska.
Az a horgolótű most is meg van. Egyszerű alumínium horgolótű (tuniszi horgoláshoz használnak ilyet... ha jól tudom), az arany szín már szinte teljesen lekopott róla.
Divatok jöttek, az évek mentek, a horgolás és én, bizony messzire kerültünk egymástól, inkább kötöttem vagy varrtam.
Egyszülöttem már egyetemista volt, mikor a hányatott sorsú horgolótű újra előkerült. Magam is meglepődtem, milyen gyorsan felelevenedtek a régi mozdulatok. Azt hiszem a horgolás is olyan lehet, mint a biciklizés, ha egyszer megtanultad, nem lehet elfelejteni.
Pillanatok alatt elkészült a nagyikockákból a táska, persze akkor még nem tudtam, hogy amit horgolok, az a nagyikocka. Ma már tudom, sőt azt is tudom, mi fán terem az amigurumi. Hiába na, az internet csodákra képes! Nem ülhettem sokáig a babérjaimon, - kellett a babérlevél a krumplifőzelékbe :) - máris kaptam a rendelést egy újabb táskára, de ez már virágokból horgolva, hozzá ugyanolyan virágokból szegély a farmer szárára. Ezt egy virágos vállkendő követte és én csak horgoltam, horgoltam, horgoltam. Mindegy volt táska, virágok vagy kendő, mind azzal a bizonyos 4-es horgolótűvel készült, mivel más horgolótű akkoriban nem is nagyon fordult elő háztartásomban.
Igy kezdődött. Folytatás legközelebb. :)