2015. július 17., péntek
Nagy László ma lenne kilencvenéves
Igaz, nem kapcsolódik blogom témájához, de nem tudtam megállni, hogy meg ne említsem.
A kérdés ma is aktuális: Nagy László: Ki viszi át a szerelmet? (Latinovits) zenével
2015. július 13., hétfő
Még mindig nosztalgia
Egy vállkendő azokból a boldog időkből, amikor még fekete fonalból is tudtam horgolni, ehhez nagyjából még jó is volt a 4-es horgolótű. Ma már legfeljebb nappali fénynél, vállalkozom rá, ha nagyon muszáj.
Legutóbb farsangkor volt "nagyon muszáj". Egy jelmezhez kellett legyet horgolnom, minta nélkül, kép alapján. Szerencsére csak a feje volt fekete és a lábai. A fejjel nem is volt különösebb gondom, - arra azért nem mernék megesküdni, hogy mindig, pontosan a megfelelő helyre böktem a horgolótűvel - de a lábakkal sehogyan sem boldogultam. Végül feladtam a küzdelmet és fekete zsinórból pillanatok alatt "legyártottam" a 3 pár ízelt lábat.
2015. július 5., vasárnap
A nosztalgia jegyében
Olvasgatom a blogokat és eszembe jut, én hogyan kezdtem horgolni. 10-12 éves lehettem, mikor először horgolótűt fogtam a kezembe. Akkoriban divatosak voltak a műrafiából horgolt táskák, szatyrok, naná, hogy nekem is kellett egy. Emlékszem sokszor majdnem vizet fakasztottam a tűből, de a végén csak elkészült a hőn óhajtott táska.
Az a horgolótű most is meg van. Egyszerű alumínium horgolótű (tuniszi horgoláshoz használnak ilyet... ha jól tudom), az arany szín már szinte teljesen lekopott róla.
Divatok jöttek, az évek mentek, a horgolás és én, bizony messzire kerültünk egymástól, inkább kötöttem vagy varrtam.
Egyszülöttem már egyetemista volt, mikor a hányatott sorsú horgolótű újra előkerült. Magam is meglepődtem, milyen gyorsan felelevenedtek a régi mozdulatok. Azt hiszem a horgolás is olyan lehet, mint a biciklizés, ha egyszer megtanultad, nem lehet elfelejteni.
Pillanatok alatt elkészült a nagyikockákból a táska, persze akkor még nem tudtam, hogy amit horgolok, az a nagyikocka. Ma már tudom, sőt azt is tudom, mi fán terem az amigurumi. Hiába na, az internet csodákra képes! Nem ülhettem sokáig a babérjaimon, - kellett a babérlevél a krumplifőzelékbe :) - máris kaptam a rendelést egy újabb táskára, de ez már virágokból horgolva, hozzá ugyanolyan virágokból szegély a farmer szárára. Ezt egy virágos vállkendő követte és én csak horgoltam, horgoltam, horgoltam. Mindegy volt táska, virágok vagy kendő, mind azzal a bizonyos 4-es horgolótűvel készült, mivel más horgolótű akkoriban nem is nagyon fordult elő háztartásomban.
Igy kezdődött. Folytatás legközelebb. :)
Az a horgolótű most is meg van. Egyszerű alumínium horgolótű (tuniszi horgoláshoz használnak ilyet... ha jól tudom), az arany szín már szinte teljesen lekopott róla.
Divatok jöttek, az évek mentek, a horgolás és én, bizony messzire kerültünk egymástól, inkább kötöttem vagy varrtam.
Egyszülöttem már egyetemista volt, mikor a hányatott sorsú horgolótű újra előkerült. Magam is meglepődtem, milyen gyorsan felelevenedtek a régi mozdulatok. Azt hiszem a horgolás is olyan lehet, mint a biciklizés, ha egyszer megtanultad, nem lehet elfelejteni.
Pillanatok alatt elkészült a nagyikockákból a táska, persze akkor még nem tudtam, hogy amit horgolok, az a nagyikocka. Ma már tudom, sőt azt is tudom, mi fán terem az amigurumi. Hiába na, az internet csodákra képes! Nem ülhettem sokáig a babérjaimon, - kellett a babérlevél a krumplifőzelékbe :) - máris kaptam a rendelést egy újabb táskára, de ez már virágokból horgolva, hozzá ugyanolyan virágokból szegély a farmer szárára. Ezt egy virágos vállkendő követte és én csak horgoltam, horgoltam, horgoltam. Mindegy volt táska, virágok vagy kendő, mind azzal a bizonyos 4-es horgolótűvel készült, mivel más horgolótű akkoriban nem is nagyon fordult elő háztartásomban.
Igy kezdődött. Folytatás legközelebb. :)
Location:
Magyarország
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)


